Katniss Valverde. - Kész!

Az élet egy szívás. Mindig is az volt, mindig is az lesz. Mi a célja az embernek? Mi a sorsa? Miért halunk meg? Miért nem élhetünk örökké? Kérdések, kérdések.. Sajnos sosem kapunk rá választ. Ámbár igenis lehet örökké élni, ha az ember természetfeletti és okos is egyben. Vannak manipulatív szajhák, kik kijátszanak mindenkit, hogy túlélhessék. Vannak olyanok, akik mindenkivel jó viszonyt ápolnak, hogy legyen neki pár bevédője. Vannak azok, akik inkább magányosan élnek, és bujdosnak, senkiben sem bíznak. Talán, most elgondolkoztál azon, hogy te melyikbe tartozol.. Én a második variációba, azaz a kétszínűségből barátkozás.
Az egész életem a barátságok építéséről szólt, persze ez mind önzőségből. Nem mondhatom azt, hogy rossz barát voltam, mert színésznek tökéletes lennék. Mindig elhitettem mindenkivel, hogy nagyon szeretem, miközben a saját érdekeimet nézve tartottam védőmnek. Meglehet kövezni, de nem fogok meghalni senkiért sem. Voltak igaz barátaim, akiket tényleg szerettem, és öltem értük. Nem akartam gonoszkodni, de a túlélésért muszáj mindent megtenni.
Mindig is imádtam az alkoholt. Nem, nem vagyok alkoholista, de néhanapján egy kis lazulás belefér mindenkinek. Partik, mindenféle századokban, felbecsülhetetlen érzés. A történelmet átélni sokkal jobb, mint padot koptatva megtanulni. Néhány dolgot nem is tudnak, mit mi öregebb vámpírok tudunk.
Számtalan nevem volt már, mindenféle városban. Voltam már Eleanor, Felicity.. De a kedvencem az igazi nevem, Katniss. Rengeteg vámpírt megöltem már, mindegyik átakart verni. Ezt nem hagyhattam annyiban, levágtam a fejüket.
1367, tavasz ;
Gyönyörű tavaszi délután volt, mindenki végezte a dolgát. Egy nemesi családnál szolgálni nem valami szép munka. Végül is nem lenne más dolgom, maximum a lazulás. Ebben a világban nem volt megengedett. Férjhez kellett mennem egy nemeshez, aki felé semmilyen szerelmi érzésem nem volt. Utáltam őt.. Arrogáns volt, nagyravágyó és telhetetlen. Amikor megint kutyaként kezelt engem, elborult az agyam és eltörtem a nyakát. Ez sajnos kiderült, hiszen más nem lehetett, csak én. Mindenki tudta, hogy nem szerettem a vőlegényem, és inkább meghalnék minthogy hozzámenjek. Halálbüntetést kaptam. Felakasztottak, s mikor hullámat elakarták pusztítani, feléledtem. Egy vámpírt nem lehet megölni megfojtással.. Ugyan kérlek. Az embereket akik ott voltak sorra megöltem, és nem fogtam vissza magam. Egy gyilkos lettem mikor átváltoztam, és ezen soha nem tudnék változtatni. Meghalni nem akarok viszont.. Bejövős ez az örök élet. A vágyam mindig is az 1000. születésnap betöltése, és igazat megvallva nem is vagyok attól olyan messze. Közel sem vagyok, de azért aránylag jól haladok.
Azért lettem vadász, mert az atyámat megölte egy mikor jött haza. Ismertem ezeket a lényeket, rögtön tudtam mi tette vele. Meggyűlöltem ezeket a dolgokat, mindent. Elhatároztam, hogy megölök minden ilyent, bosszúból. Elvesztettem az egyik legfontosabb embert, mintha egy részem meghalt volna. Az átváltozásom véletlen volt. Egy mély sebet ejtettem magamon véletlen, és egy vámpír itatott meg vérével, ám pár perccel később meghaltam. Ismerjük mindannyian a régi jó sztorit, meghalsz vámpírvérrel a szervezetedben, eszel vagy halsz.. Én ettem. Túl fiatal voltam a halálhoz. Egy tizenhét éves ifjúhölgynek nem szabad ilyen hamar meghalnia. A külsőm örökké ilyen lesz, amit nem is bánok.
Nem tudom mit akarok ettől a várostól, talán barátkozni. Majd kiderül minden. Megismersz majd idővel.