Nem vagyok babonás. Ha az lennék, akkor többet nem jönnék ehhez a billiárdasztalhoz, vagy legfeljebb csak úgy, hogy előtte néhányszor körbeköpködöm, már csak azért is, hogy elűzzem a balszerencsét. Egyszer majdnem meg akartak ölni, pontosan itt. A fél város gyászba borult azért, mert nem jött össze a nevetséges kísérletük. De én optimista vagyok. Kísértem a sorsot, és újra eljöttem játszani, egyelőre egymagamban. Illetve egy üveg whisky-vel, de lássuk be, nem valami komoly ellenfél. Bár, ha véletlenül ráborul az asztalra, egész érdekes dolgokat tud alkotni. Azzal, hogy Matt gyakorlatilag egész álló nap engem stíröl, nem foglalkozom különösebben. Bár már megkérdeztem tőle, hogy esetleg szeretne még egy Mikaelsonnal gazdagabban hazamenni, szemmel láthatóan nem értékelte a poént. Az este azonban kellemesen megmosolyogtató fordulatot vesz akkor, amikor egy ismerős szőke - ezúttal nő - úszik a látóterembe, én pedig a dákóra támaszkodva szólítom meg átlátszóan bájos mosollyal. - Caroline! - valami azt súgja, hogy ignorálni fog, szóval a biztonság kedvéért felé irányítom a lépteimet - Niklaus egyelőre a kis szemétdombján kapargat, szóval ma be kell érned velem, mint ügyeletes Mikaelsonnal. Nem szállsz be? Vigyorodom el szélesen, a dákóval pedig finoman megütögetem az asztalt, mintha egy pálva volna a kezemben, alant pedig a rossz diák ütésektől fekete körme.
Caroline Forbes
Hozzászólások száma : 15 Age : 30 Tartózkodási hely : . Myistic Falls ✿ Humor : . Isten jól sikerült alkotása vagyok, elvégre rögtön bőrkötésben adott ki. ✿
Egy pohár alkohol mindig jót tesz a szervezetnek még a vámpírénak is. Matt ma úgyis dolgozik legalább nem leszek egyedül, hisz Elena pasizik Bon-bon kitudja merre kószál én meg maradtam egyedül. Remek. Azért még megejtettem egy telefont Elena felé hátha csatlakozik hozzám de számításaim szerint Damonnal enyeleg valahol. Mérges vagyok. Nekem mindig ott kell lennem ha neki lelki fröccsre lenne szüksége de egy iszogatós csajos estére neki szinte sosincs kedve. Ilyenkor – meg amúgy is – képes lennék kitekerni Damon nyakát, bár ezzel nem én vagyok az egyetlen. Hanem a férfi is aki rögtön miután belépek a Grill ajtaján leszólít. Próbálom elereszteni a fülem mellett a megszólítását de a következő mondata kissé erősnek tűnik a számomra. Mély levegőt veszek és megváltoztatom menet irányomat, hogy szembe kerülhessek Kollal. Végig nézek rajta, egy enyhe fintorral konstatálom, hogy igen ez tényleg ő. - Kol… - az asztal felé indulok így ismét hátat fordítva neki. Az asztalra támaszkodom és a golyók állását figyelem. Felveszem az egyik nekem tetszőt nem törődve azzal, hogy így elrontom az ősi vámpír szórakozását. Emberek között vagyunk és úgy látom elég jó kedve van így csak nem ugrik a nyakamnak. - Nem is tudom veled vagy a bátyáddal jártam volna jobban. – közelebb léptem hozzá úgy, hogy a billiárd golyó még mindig a tenyeremben volt. Olyannyira közel, hogy szinte már a személyes auráját súroltam. - De talán jobb lenne ha te is követnéd a bátyád példáját. – nyomom a mellkasának a golyót, majd elengedem. Ha elkapja szerencséje van ha nem valószínűleg az egyik lábára fog érkezi: fájdalmas. Elindulok hát a pult felé de nem hagyom annyiban a Kollal való csevegést, ha más nincs talán egy estére ő is megteszi. - Megengedem, hogy meghívj egy italra. – mondom még foghegyről de nem nézek hátra. Remélhetőleg érti a célzást. Nem nézek hátra, hogy jön-e vagy sem csak helyet foglalok a pultnál s várok, három…kettő…egy.
Hozzászólások száma : 26 Tartózkodási hely : New Orleans Humor : ✗ happy homicidal maniac. ✗
Tárgy: Re: Billiárd asztal Szer. Márc. 19, 2014 9:49 am
Caroline & Kol
Nagyon bájos, ahogyan megpróbál figyelmen kívül hagyni, de tényleg. Ha nem tudnám, hogy mennyi erőfeszítésébe kerül, akkor talán nem is szórakoznék rajta ilyen jól, tudniillik utálom, ha nem vesznek észre. Ilyenkor általában feltűen gondoskodom arról, hogy mégis csak észleljen a célszemély, de most csak még szélesebbre nyúlik tőle a vigyor azon a pökhendi képemen. Nem hat meg túlságosan, hogy belenyúlkál a játékomba, egyedül egyébként sem olyan jó szórakozás, és valami azt súgja, hogy a Caroline-nal való játék mindenképp érdekesebbnek ígérkezik, és az most teljesen mindegy, hogy szóban fogunk összecsapni, vagy éppen az asztalon heverő golyóbisokkal. - Az attól függ, hogy te mit értesz jobb alatt. Most, hogy ilyen közel tipegett hozzám, egészen más értelmet nyer a fürkésző pillantás, amivel illetem. Nem fél tőlem, ez látszik, de most nem is akarom, hogy így legyen. A közeledése sem riaszt meg, sőt - ha még akad egyáltalán annyi hely köztünk, hogy megtehessem, egy aprócska lépéssel még én is közelebb helyezem magam a lányhoz, igen csak súrolva azt a képzeletbeli határvonalat, ami két kvázi idegen személy közt fennállhat. Ahogy elereszti a golyót, nem lépek el, de el sem kapom, egész egszerűen kissé oldalra lépek ki az egyik lábammal, hogy a golyó a kemény padlón koppanva halhasson bele a zuhanásba. - Áh, szóval én is csináljak fel egy farkaslányt? Na nem mintha ez lehetséges volna - ezt mindketten tudjuk, de nem is én lennék, ha nem taposnék egyenesen a feltehetőleg fájó pontba, ráadásul páros lábbal.Még szerencs, hogy hátat fordít, és úgy indul el a pult felé, mert egész biztosan lenne pár keresetlen szava amiatt, hogy milyen pofátlanul csillan meg a győzelem fénye a szememben azért, mert nem rázott le egyből. És még csak meg sem próbálta. Hanyagul dobom le a dákót az asztalra, nem pakolok el magam után - erre valók az emberek nem? -, hanem egyből követem a szőke ciklont. - Remélem, az alkohol-kínálatból könnyebben választasz magadnak, mint az előtted sorakozó hímekből. - jegyzem meg szenvtelenül, miközben feldobom magam az egyik bárszékre - Ne szívd mellre. Egy Mikaelson érdeklődése mindig becsesebb holmi Salvatore vagy Gilbert kölykökénél. Komolyan nem értelek. Szóval... Mit iszol? A magam részéről megmaradok a whiskynél, a többit majd Caroline kitalálja, feltéve, ha valóban hajlandó zokszó nélkül elviselni a társaságommal együtt járó éles megjegyzéseket.
A hozzászólást Kol Mikaelson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 22, 2014 9:53 pm-kor.
Caroline Forbes
Hozzászólások száma : 15 Age : 30 Tartózkodási hely : . Myistic Falls ✿ Humor : . Isten jól sikerült alkotása vagyok, elvégre rögtön bőrkötésben adott ki. ✿
Nem feltétlenül érzem kötelességemnek, hogy szóba elegyedjek az egyik ősivel a sok közül de mivel jobb társaság most úgy sem adódik egy esélyt megér, aztán maximum itt hagyom. Semmi kötöttséggel nem jár a dolog és tényleg sokkal jobban jártam vele mint Rebekahval vagy Klaussal. Kolt még nem ismerem annyira mint a fent említett testvéreit bár nem sokban különbözhet tőlük. Valószínűleg ő is ugyanolyan hidegvérű gyilkos, érzéketlen és nemtörődöm. Hogy mit értek jobb alatt? Kol legalább nem ölte még meg egyik ismerősömet sem és a szerelmemet se vette el tőlem, bár a szerelem dolog már képlékeny dolog. - Ameddig megtartod a tisztes távolságot addig még jobb vagy. – közlöm vele. Amikor közelebb lép érzem, hogy az előbbi „tisztás távolság” dolog itt megszakadni látszik így gyorsan hátrébb is lépek, hogy a személyes aurámat ne szennyezze holmi Mikaelson. Elindulok tehát a pult felé de a mondandója megállít ebben. - Hogy mondtad? – rázom meg értetlenül a fejemet. Egyetlen farkas lány jöhetett szóba és az Hayley. Először Tyler most pedig Klaus? Csodálatos a következő körben a barátaim kerülnek porodra? Összehúzom szemöldökömet és úgy méregetem Kolt. Lehet, hogy csak viccel, át akar vágni mert úgy gondolja Klaus gyenge pontomnak számít. Valamilyen szinte igen de nem annyira mint Tyler. Sosem fog nekem annyit jelenteni ő mint az első nagy szerelem. - Nekem ehhez mi közöm? – teszem fel az újabb kérdést. Igazából el is hagyhatta volna ezt a mondatot a beszélgetésből de nem tette tehát úgy gondolja ezt feltétlenül tudnom kell. Talán jobb de legalább indokot ad, hogy igyak. A pulthoz érve fejemet kezemre támasztom és nem nézek rá az újabb csipkelődését megpróbálom nem komolyan venni de könyörgöm, mindenki tudja, hogy milyen is vagyok és az a baj, hogy Kol is sejti és ezt ki is használja. Igenis fel lehet bosszantani az aprócska kis beszólásokkal. - Nincsenek előttem sorakozó hímek Kol…nyomd el magadban a féltékenységet és próbálj meg rám minden érzelemtől mentesen tekinteni, tudom, hogy nehéz de meg kell próbálnod. – fordulok felé a bárszékkel együtt és együtt érzően a vállára helyezem a kezemet. Egy gyengéd mosolyt küldök felé amiben semmi őszinteség nincsen, és amikor leveszem róla a kezemet ez el is múlik. - Téves információknak vagy a tudatában úgy érzem. – miféle Salvatore és Gilbert? A Damonnal való „kapcsolatomra” nem is emlékszem így tehát ez ki van törölve. Stefan az egyik legjobb barátom sosem tudnék rá úgy tekinteni mint páromra. Jeremy… a legkisebb szikrát sem tudná bennem felgyújtani. - Mit keresel amúgy itt? Egy, nem egy koporsóban kéne feküdnöd ahogy ezelőtt jó pár száz évig? Kettő, New Orleans kicsi ennyi Mikalesonnak??- jó ha már lúd legyen kövér. Nem fogom hagyni, hogy megalázzon és úgy játszott az életem történetével mintha a legviccesebb vígjátékba cseppent volna. Telhet nyugalomban is az este vagy egymás piszkálásával is…rendben Kol, te döntöttél. - Egy bacardi kólát.-
Ahogy kimondja a tisztes távolságra tett utalását, én pedig csak azért is, ártatlan provokáció gyanánt közelebb lépek hozzá, válaszul csak szélesen elvigyorodom, mintha azt kérdezném a tekintetemmel, hogy na ezzel vajon mit fog kezdeni? Nem vagyok olyan, mint Niklaus, képtelen vagyok az udvariaskodó gavallér szerepében tetszelegni, én mindig is a "ragadd meg, vedd el" elvet igyekeztem képviselni. Inkább több, mint kevesebb sikerrel. Követem hát a pult felé, és gyönyörű, hogy mennyire letaglózta az információ. - Ó, hogy te nem is tudod? - csillannak fel negédesen a szemeim - Nagybácsi leszek, úgyhogy ihatsz az egészségemre. - fürkészem közben az összevont szemöldökű arcát - Hayley szerint lány lesz, de tapasztalat, hogy hinni csak egy halott vérfarkasnak éri meg. A többi azt se tudja, mit beszél. Legyintek egyet, mintha semmi jelentősége nem lenne annak, amit mondtam. Szívesen kicsipkézném különben a kismamát, de persze csak azután, hogy megszülte a gyereket. Addig tabu. Sokkal tartozik a bátyáimnak. A következő kérdésére titokzatosan szűkítem össze a tekintetemet, és hajolok hozzá közelebb kissé. - Egy ilyen népszerű pomponlánynak illik tudni mindent, nem igaz? Cukkolom tovább gátlástalanul, aztán visszadőlök egyenes tartásba, és Caroline helyett az egyelőre üres poharammal vagyok elfoglalva. - Touché. - kacagok fel röviden, de annál élénkebben - Mindketten jobban járunk, ha nem derül fény az irántad táplált érzéseim minőségére. Nem is nézek rá, eméssze csak magát a dolgon, belőlem ennél többet legfeljebb akkor fog tudni kierőszakolni, ha be is mutathatom ezeket az... érzéseket. Indulatokat, inkább. - Jaj, nem rólad beszéltem, kedvesem! - javítom ki gyorsan - Elenáról is... Bonnie-ról. Valljuk be, ebben az elképesztően sztereotip cica-harcban nyertél egy Mikaelsonnal. Vagyis nyerhettél volna, ha nem koptatod le. Nem is tudom, hogy ez inkább bátor vagy ostoba dolog volt-e. Tűnődöm el, bár én egyébként abszolút nevetségesnek és méltóságon alulinak találom, hogy a bátyám holmi kislányoknak csapja a szelet. Nem arról van szó, hogy csak úgy csapja, határozottan szerelmes. Agyrém. Az okfejtésére gúnyos vigyorral ránézek. - Egy, neked nem egy főiskolán kellene szerencsétlenül elhitetni magaddal, hogy ember vagy? Kettő, New Orleans nekem nem fontos, nem én vagyok az apa, nem nekem kell a trón, azt csinálok, amit akarok. Illetve, amit a bátyáim hagynak, egyelőre. Kikérem az italokat, magamnak természetesen whiskyt, és az elmúlt percek ellenére is közvetlen koccintásra emelem a poharam. - Egy gyönyörű barátság kezdetére? Nézek végig rajta tetőtől talpig, de olyan úriember vagyok, hogy a végén mégis csak a szemein állapodom meg.
Caroline Forbes
Hozzászólások száma : 15 Age : 30 Tartózkodási hely : . Myistic Falls ✿ Humor : . Isten jól sikerült alkotása vagyok, elvégre rögtön bőrkötésben adott ki. ✿
Sokkol a hír miszerint Klaus összeszűrte a levet a farkas lánnyal és most gyereket vár tőle. Látom, hogy Kol kiélvezi ledöbbentségem minden egyes pillanatát így megpróbálom vissza varázsolni az érzéketlen arcomat holott felemészt belülről a hír. - Egyáltalán lehetséges ez? –Teszem fel a legkézenfekvőbb dolgot. A francba is persze, hogy idegesít. Akármennyire is távol akarom magamtól tudni Klaust, nem titkolhatom el magam előtt, hogy valami mégis vonz felé, várom, hogy vissza térjen a városba és láthassam őt még ha ez a találkozás rosszul is fog végződni. Önmagam kiadása mások számmára – főleg gonosz ősi vámpíroknak – nem túl egyszerű dolog. Mikor közelebb hajol nem mozdulok. Állom a tekintetét, a leheletét szinte érzem egybe olvadni az enyémmel. Már megint az a bizonyos három lépés távolság. Megforgatom a szememet mondandójára és egy apró fintort is megeresztek felé de szóra már nem méltatom. Igen, általában mindenről tudok és nem is szeretem azt az érzést amikor kihagynak a hírekből de e nélkül pont meg tudtam volna lenni és nem okozott volna fejfájást ha nem tudom, ellenben most… - Valószínűleg sok újat nem tudnál mondani. – Ez az előbbi mosolynál már őszintébben kúszik az arcomra. Hát persze, ki lenne az aki ellent tudna állni a csodálatos Caroline Forbes-nak? Ismét Klaus kerül a porondra én pedig hatalmas sóhajjal fordulok a pult felé, és türelmetlenül dobolok ujjhegyeimmel az asztalon. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem feszengek a társaságában. Meg kell válogatnom a szavaimat, nem engedhetem el magamat mellette és a karót nyelt kislány szerepet nem nekem tervezték. - Tehát úgy véled, hogy a főnyeremény egy Mikaelson? Ezzel azért vitatkoznék…minden esetre kétlem, hogy a bátyád örülne neki ha tudná, hogy a „szerelmi” életét beszéled ki egy bárban.- Viccesnek tartottam a folytonos piszkálódását. Úgy érezte nyeregben van de engem sem kell félteni és ez azért önbizalommal töltött el. - Vámpírként egyszerűbb két helyen lenni. Órák hiányában kikapcsolódni vágytam. Az pedig, hogy elhitessem másokkal, hogy ember vagyok, könnyebb mint gondolnád.- Az újabb „apás” beszólásán már meg sem lepődök. A poharamért nyúlok kérdésére pedig elmosolyodom. Ezt ő sem gondolta komolyan. Számomra Kol két dologra lehetne jó: mint férfi, és mint ősi vámpír, ennél többet ő már nem tud nyújtatni. Így hát felemeltem a poharamat a számhoz emeltem s nagyot kortyoltam belőle anélkül, hogy hozzá érintettem volna az ő poharához enyémet. - Egészségedre!-
Kezdőlap 
Hétf. Jún. 16, 2014 12:23 pm by bekah14
